hát ez egy furcsa nap volt..

most jó volt. életem az eiffel torony mellett. hiszen sosem jártam ott. és ez a szép benne. és bántok másokat. és általában sajnálom és megbánom. de hiszen ember vagyok. és erős vagyok. erős leszek. tudok rombolni nem csak építeni. de engem többé nem tudnak megtörni.
és köszönöm hogy vagytok nekem. mindig elmondom. de komolyan is gondolom.
kellett már valaki aki kiránt ebből. csak hogy itt van. vagy hogy elvisz futni. és ez jó. mert tényleg élveztem. és akár egész életemben futnék csak jönnének rendbe a dolgok vele. aztán a mi kis zenénk. az élet zenéje. a legszebb. és egyszercsak látomás. nem ez valóság. de látszik hogy nem érdekli őt ez. mert hogy mintha ott sem lennénk. a szokásos. ezzel akarja tudatni hogy kicsi_szívem_ne_remélj. és nem is remélek. jó persze éldegélek is jó is. de ő nem lesz többé. pedig hát tudom mennyire fontos. de a saját érdekem hogy eltűnjön a gondolat is. hogy baby baby it's a wild world. igazából képes lennék mindent feladni csak hogy újra az lehessen mint abban az álomszerű valóságban. mert most valahogy elszállt az élet. nem_nyelte_le_kilehelte. az_ember_mindig_jobbat_remél. bár talán nincs is értelme. de minek van? minek kelünk fel reggel? minek küzdünk meg minden nap a démonjainkkal? tudom hogy örökké megmaradnak és csak vele palástolom el az igazi problémáimat. de ez már igazán nem tartozik senkire.
annak örömére hogy van papírzsebkendőm..

mindenki tök normális embernek indul. aztán van egy pont amikor bekattan. elkezdődik valami más és egészen megőrül és olyan dolgokat tesz.. félek hogy nálam is lesz egy ilyen pont. hisz hajlamos vagyok rá.

nem kötelező elolvasni. csak rosszat fogtok találni benne. mert szétszidom a világot. ezután nyugodtan szidjatok engem de most őszintének kell lennem. különben értelmetlen. kicsit a barátokat kell bántanom, mert az ellenségekre még ennyi energiát se pazarolnék. lehet köcsögözni, lehet kurvázni.. igazából leszarom.
komolyan gondoltam ezt a zsuzsis ügyet. mert ha valami mellett már ő se tud elmenni szó nélkül az tényleg rossz.. mert hogy mi adtunk pedig fizetnünk kellett nem is keveset. ti pedig ingyen kapjátok és eszetekbe se jutunk. mert hogy most folyton ez a két egyén van. velük mindig taliztok. velünk minden le van mondta. jó kittit még megértem mert azért mégiscsak volt/van valami.. de könyörgöm..! az nem lehet hogy én jobban gyászolom azt a két fiút akik ezek előtt voltak. én nem tudom megszokni hogy ők nem azok.. hogy ők nem lényegesek.. nem tudok megbarátkozni a gondolattal, mert úgy érzem kitépték a szívem annyira hiányolom őket a kis életemből.
ők a következők.. bárkinek mesélem.. nem érik. senki semmit nem tud mondani rá. nem értem.. miért mentek el? jó lehet hogy jó szórakozás úgy jönni mint a villámcsapás, hozni a boldogságot aztán egyszercsak eltűnni mindennel. "bunker, bagószag, atomfelhő maradt mikor elmentél.. majd csak elmossa az idő." igen. szandis szám. igen néha úgy érzem a lányokban több van mint a fiúkban..
nekem kicsit sok ami körülöttem történik. hogy elvárják hogy boldog legyek amikor valami olyasmit érzek mint az a személy aki egy csónakban kérte meg a kezem. (<3) igen. össze vagyok törve teljesen. és én is ugyanígy viselkedtem régen. de már látom milyen szánalmas és gyerekes is voltam.. és azért haragszom néha rád, és azért bántalak mert arra emlékektetsz aki voltam. elkövetek ilyeneket.. mert igaz hogy nem vagyok rossz.. de jó sem. nyáron amikor a vállamon volt mindenki gondja igenis jó voltam. ez mára elmúlt. hiszen annyi feszültség van itt, hogy lassan elektromos kerítés veszi körül azt a rohadt órát. néha már ahhoz is fáradt vagyok hogy higyjek benne. igazából szinte semmiben nem hiszek csak abban hogy ha pszichiátrián lettem volna összetépem a bohócot és kiugrok az ablakon. mégis közeledek a boldogság fele.
még akkoris ha egyes emberek képtelenek meglátni saját hibáikat és csak az enyémet gondolják túlzásnak. hiszen nem én vagyok az aki lenyúlja más életét. a zenéit imádja aztán őt dícsérgetik hogy hejj de jó a stílusod. hát baszdmeg. ha bárkihez akár csak hozzá is szólok (ami nem gyakran fordul elő..) az rögtön haver. és rengeteg nevet fel tudnék sorolni akiket lenyúlt hogy úgy mondjam. és ez szarul esik. találkozott vele egyszer és már barátnak be kell jelölgetni a képeken..
nem írtam neveket. mindenki magára ismer. senkit nem akarok égetni. és ezek után senki ne várja hogy bocsánatot kérjek.. én ezt érzem.

szeretném megint. hogy nagyon kicsire összezsugorodjak. hogy már ne is lássanak. hogy el tudjak bújni. ne kelljen szólni. csak nagyon kicsinek lenni és bebújni a sarokba az összegyűrt ágynemű alá. feküdni átölelni a lábaim. talán még sírni is. belefulladni a könnyekbe. lefolyni a lefolyón. aludni a meleg vérben. a meleg lekvárban. csak ne kellene felkelni addig míg nem érzem hogy eljött az ideje. kicsi akarok leni. hogy ne is lássanak. hogy ne is tudják hogy vagyok. és ne is akarjam hogy tudják.
[édes tubák szerelmem légy az enyém. kapaszkodnom kell valami gondolatfélébe.]

ez volt az a nap. legalábbis nagyon remélem. mostantól jobb lesz. és köszönöm azoknak akik velem vannak. azoknak meg akik le se szarnak nincs mit mondanom.
fájnak a lábaim és fáradt vagyok mégis örömömben akartam csak sírni.
sok dolgot terveztem hogy írok. hát nem fogok.
"te vagy a legnagyobb picipóni. :D" köszönöm facebook. megtisztelsz. már napok óta nem cigiztem. katie-t pedig megismerném. csak mert ő is mesélt róla. az a legszörnyűbb hogy még mindig eszembejut. még mindig szeretem. és a basztatások sem csitítanak le csöppet sem. inkább csak erősítik azt a lángot amivel lassan városokat lehetne égetni..

..és a végén azon fogom elsírni magam hogy mennyire szeretem a húgom. :)

hihetetlen életem van. csak néha nem látom. mert úgy ébredek hogy nem akarok.. mert nélküle miért? de ez faszság. mivelhogy mikor volt már az a dolog.. elmúlt. már nem vagyok boldog vele. mert nem vagyok vele. igazából sosem voltunk. de itt voltunk egy helyen ketten és nem bírok itt lenni mert visszajönnek az emlékek. az álmom olyan volt mint az örökkévalóság. de hát mit vársz 15 óra alvás után? ő is ott volt meg sok faszság.
és igazából leszarok mindent. és azt csináltok amit akartok olyan dolgot próbáltok ki amit csak akartok. nemszámít hogy skinses és nagy álmom volt. ti ingyen kapjátok. nektek könnyű. de zsuzsit ne bántsátok meg. zsuzsit szeretem. tudom hogy ő az egyetlen aki mindig itt van. ezért nem engedem hogy bántsátok.
pont azután jött be hogy majdnem sírtam. mert hiszen a cukros táborban lelkiismeret furdalásuk volt a csokitól. én összevissza zabálok, iszok, cigizek. és nincs lelkiismeretfurdalásom. na szép. de még ezért se sírtam. pedig tudom hogy jobb lenne.
egésznapom a semmi. hogy agyalok fekszem a padlón tanulni próbálok magamat emésztem el málnaszörpöt iszok meg vizet amit felrúgok és kiborul vizes a törülköző agyalok nem vágok ereket nem vágok szavakat a bőrömbe már az órát sem próbálom megnyalni csak szedem szét magam belülről DE MINEK??! nem fogom. ez hülyeség. élni fogok. leszarom az embereket. nem érdekel az egész. csak azzal leszek aki nem okoz nekem fájdalmat. mert nem kell. mert mindenki látja hogy szenvedek. vagy nem mert eltakarom. de nem fogok többé. köszönöm zsuzsi köszönöm szilvi. hogy ittvoltak és toncsi meg a kígyó meg minden szar. hazafele rohanni akartam. nem a hangulat miatt hanem féltem. féltem hogy bajom lesz. talán először. mert még élni szeretnék. ott a fájdalom de valami aprócska részem nagyon kapaszkodik a túlélésbe. és már jobban vagyok. épp jobban vagyok. a fahéj is kiment belőlem de hatott. meg egyszer cigizést színleltem. színész vagyok. meg életművész. tudom hogy könnyebb lesz. csak azt nem tudom hogy ez kilábalás e a depresszióból a mánia felé vagy belenyugvás az egészbe. de hát nem vagyok beteg. vagy én ezt elhiszem? mindenki mondta hogy nincs semmi. ennyit az őrületről. és még mindig sírógörcs fog kerülgetni ha mondjuk holnap meglátom. de könnyebb lesz. a képébe vigyorgok és továbbmegyek. nem kell pasi. tudom hogy senkit nem tudnék elfogadni. csak az ő emléke marad. és az elszállt boldogság.

egyre nagyobb a semmi.
11:00. ébredés.
12:00-12:30. kaja.
12:30-15:00. film. gép.
15:00-17:00. hajmosás. olvasás.
17:00-20:00. alvás.
20:00-21:30. kaja. tv.
21:30-10:00. alvás.
rémesen érzem magam. ne menjünk ma sehova. nincs szükségem senkire.
a barátok úgyis mindenből kihagynak.

ha kicsit másképp csinálnék bármit egészen más lenne. de előre látom a végét: a semmit. hiszen kibírom és meghalok. byebye. ég veletek szerettelek titeket! majd elmúlik a depresszió. de ha valaki gyerekként ilyen annak a lelke néhány évesen eltorzult. aki nem boldog az miért erőltesse?
ülök a sötét szobában a film után és szar a netem. nem csinálok semmit. egyedül.
14:14 újra nem kívánok. mert csak foltozgatom az életem. iszonyúan üres meg fáj néha. olyan értelmetlen. de ha kilábalok belőle akkor a jövőkép kicsit jobb.. vagy épp emiatt üt el egy teherautó? nem lehet tudni..
édes méreg.*
egyébként megismertem maryt. jófej de annyira nem nagy szám.
egy üres senki vagyok. meg cigi.
azért nem volt rossz az este. ilyenkor érzem hogy kicsit van valakim. bár egyedül kell végigmennem..
az a valaki meg ott bent az üres fejemben sokkal jobban üti a falakat mint eddig. nem engedhetem ki. nem adhatom fel. reményvesztve de rettenetes erővel kapaszkodom abba a csepp kis boldogságba. mert nekem csak ő volt aki meg tudta ezt adni...

igen. megint a szaténszál. after után is ez volt. aztán szenvedés. majd boldogság. i would like to be happy. but i can't or.. not. it's a stupid stuff. i'm happy but i depressed sometimes. i would like to be your lover. i love you! baby, you are stupid or i don't know.. can't see it?? i totally fucking love you and i miss you too much.. i need alcohol.. i need cigarette.. i need drug. but that thing which i need in fact.. it's you. cause you are the one. i don't know.. nem tudom miért angolul. úgy személytelenebbnek tűnik. i should have a shover. i love it. cause it's hot and i can be alone. in that times i'm nobody. maybe there isn't anybody. i'm not there. i'm somewhere another place. i am here without you. but i think if you'll come back.. maybe i'll still be alone. i don't know the words. but i don't care. it's too easy. i won't see you and i'll forget you. but the only problem is.. i don't want to forget you!!! what should i do?
i think it will be better tomorrow.. with friends..
and i'm so sorry for my stupid things.. i will be better.. tomorrow. i need more times..
össze fogom rakni magam. csak valami nagyon elromlott itt belül. de ma könnyebb volt. és egyre könnyebb lesz. és mégis él a remény.... nem. nem keresek mást. nekem nem kell semmi. talán ő kell. makacs vagyok. de senki más. csak tubák..

"Ne igyál!! Legalábbis vizet... xD Bármi más jöhet! xD"
facebook tanácsát megfogadva lassan alkoholizálni kéne..

ideges vagyok. lehet törit is írunk. nem elég hogy a bioszba bele se néztem még a töri is. ilyenkor kedvem lenne lelépni egy doboz cigivel. pápá mindenki én most lenyugszom. de majd tubákolok. egyébként is kicsit jobban érzem magam mert támogattam 200 fttal azokat akiket elöntött az iszap. :(
msnre képtelen voltam belépni mert az a bizonyos régi seb nem újulhat ki. ja és lehet hogy nem ide fogok mindig írni.
senki nem ír blogot. senki még fel se néz. nem hiányzom senkinek. de violetta rám mosolygott. győrandris pedig kedvesnek tart. juhéééj.
azt a bizonyos valakit pedig hétfő német előtt óta nem láttam. valakiről még beszélni sem fogok. csak azért sem.

"Mom. I'm going out.
With friends?
No Mom. with terrorists.."

Il Cappellaio Matto: Sono diventato matto? Alice: Temo di sì, sei assolutamente svitato. Ma ti rivelerò un segreto. Tutti i migliori lo sono.

mint az elvonási tünetek. mintha egy elképzelt valóság lenne. vagy az sem. le vagyok kötözve és nem is mozdulhatok. csak arra a pár boldog percre várok. de számomra nincs olyan. még az elviselhető is csak éjjel jön el. mikor alszom. ha gépezek akkor sem jobb. ha tévézek akkor sem. olvasásnál sem. bármit csinálok elviselhetetlen. és mikor bárki rákérdez hogy mi a bajom azt mondom fáradt vagyok. fáradt vagyok.
és írnak. és nem válaszolok. mert nincs bennem semmi. írt a régiő is.. de nem merek sebeket felszaggatni. mert tudom hogy csak még nyomorultabb lennék tőle. tehetetlen vagyok.. és hiányzik a boldogság. és nagyon fáradt vagyok. sírni pedig nem tudok..

Hány nap telt el,
hogy átfagyva ébredtem?
Hány lesz még?
Meddig tart?
Lelkem legmélyén
ez az értelmetlen harc
Egyre több lesz a kudarc

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
BENNEM MINDEN ÖSSZETŐRT

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

Nincs eltünt vár
Átlépett megsem várt
Na de őszintén nem múlt el
Szökni próbáltam
de az a sok emlék
úgy ölelt
lassan maga alá temet

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
BENNEM MINDEN ÖSSZETŐRT

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

jó lenne csak bent állni a forró víz alatt. kicsit sírni meg ordítani meg talán mást is csinálni. felmelegíteni a szívem. soha többé nem fog érezni. nem. mert tudom hogy fog. épp ettől félek. hogy elmúlik amit olyan nagynak hittem. egyik barátnőm szakítása egyben az enyém is volt. mindenki csak arra kíváncsi ő hogy van. én meg elnyomom a fájdalmat. és "nem érez a szív csak dobog." ez is emlékeket hoz vissza. mikor még színis voltam. mikor még féltem. nem volt semmi. csupán fájdalom. mára boldogság is van mellette. de felébredtem abból a nyárnak nevezett álomból és ő nem fekszik már mellettem. már csak egymásra nézünk, köszönünk és megyünk tovább. annyira nincs semmi hogy a szám folyton lefele görbül. de aki sírva megy be az iskolába nevetve jön ki onnan. felgyújtottunk egy kukát. nem is egy kukát.. az ő kukájukat..
általában a fahéjtól már leterhelt éhes gyomorral ülök és nem tudok figyelni. unom magam és csak várom a következő órát. aztán megint a következőt. aztán megint.. és végül hazajutok. elkezdem várni az estét aztán elalszom. reggel bemegyek és kezdődik előlről. de majd minden rendben lesz. csak beállok az új zuhanyom alá és felmelegítem a szívemet. talán sírok is. nem. úgysem tudnék.

dóri én veled vagyok. megláttam erről az állatról egy képet és kajak nyelnem kellett egyet mert hánytam volna.. xDD

csordul ki az élet a kulcslyukon mint a fahéj az orromon. de ha kinyitom az ajtót az egész szétárad és körbevesz. kikészítettél de élni fogok. :) jó volt a ma is. ti élesztetek újra.

ugyanúgy fekszem. ugyanúgy kelek. ki fogok égni..

a szél kifújta a szám. kurva szél.

nem bírok többé érzelmekkel küzdeni. sírok nevetek nekem is fáj. mert tudok mindent. tudom a jövőt. a jelent is. a múltat meg nem szabad. zsuzsi rajtad kívül nincs senkim. tényleg szeretlek. mindig itt vagy itt voltál. nincs ömlengés. az "ömleng"et a neológusok találták ki.
igazán fáradt vagyok vagy csalódott. most csalódtam mindenkiben. amikor a barátaidtól egy dolgot kérsz hogy csak azt ne. anyám leordított hogy mért foglalkozom velük. néha már én sem látom értelmét. pont úgy mint felkelni sem. mert nélküle mit ér az egész? nem élek.. csak vegetálgatok..
haragszom a világra. mert nem tudok csodát tenni. mert már nem érdekel mások baja. most épp nem. mert fölöttem van a súly. mintha a tenger legalján lennék és a víz csak nyomna egyre lejjebb és nem tudnék kijönni. fel a felszínre. kiabálnék de nem vesznek észre. vagy csak nem akarnak.
megláttam és már tomboltam. levettem a cipőm és dobáltam. dögölj meg hogy ennyire szeretlek. összetörsz és nem mondhatom azt hogy ez rossz nekem. megettem a kotta sarkát. bájoló. fáj ez nekem. hogy vesd leruhádat. pont akkor pont nálunk. akkor hallottam először. kiégette a szívem. esküszöm kivájom egyszer.
a barátok tönkreteszik magukat. öngyilkosságba fogtok kergetni ezzel.
én: nem fogok a mennybe jutni..
zsuzsi: akkor majd úgy seggberúglak hogy addig repülsz.
nem tisztelem istent. nem hiszek benne. ezért szidom. az angyalokban hiszek. ő is annak tűnt távolról.
most akkor kakaót iszom de a csókolózás és anglia kimarad. nyugodjak bele vagy várjam meg míg ő mondja azt hogy mi soha.. ?
őrült vagyok.

..és miért hittem mást?

A magad valóságát te alkotod magadnak, hát alkosd magadnak boldoggá.

ki vagyok hűlve.
"lesmárolod azt akivel msnezel". és ha nem válaszol? nem fogok semmi érezni. sem csalódást sem dühöt. csak hagyom elszállni az érzést. álmomban megcsókolt.
végül úgyis csak egy sóhaj marad minden jó nőből..
jó lenne legelni. kéne egy olyan élmény mikor nincs ott ő. bár utána jöhetne..
nem kéne hogy körülötte forogjon minden. bár a jeleimből úgysem vágja le mit akarok. tubákolni akarok. ki fog fogyni..
kémiatancinéni facebookon közölte hogy a holnapi doga elmarad. hát akkor nem tanulok.
egyszer jó egyszer nem. a felhők a csúcspontok. meg mikor a kusza msncíme megjelenik az msnes partnereim között.
zsuzsi szeretlek. :)
nem vagyok szomorú csak költői. nem vagyok vicces. nem vagyok se szép se jó. mégis kimegyek az utcára és társalgok a dezoxiribózról. azmiaz? fogalmam sincs.
elmerülök az érzésekben. vagy ez vér? lehet hogy csak színes vér ami eltűnik mikor megjelenik a csodatevő. ő az én csodatevőm. (csodatevét írtam. ma is egy balfasz vagyok.) ő az én bánatűzőm. bárcsak újra itt lenne. ha én lennék a szerelmed..

orron keresztül érkező boldogság.*
egyébként epresékkel nem tudom mi a helyzet. :S