ez volt az a nap. legalábbis nagyon remélem. mostantól jobb lesz. és köszönöm azoknak akik velem vannak. azoknak meg akik le se szarnak nincs mit mondanom.
fájnak a lábaim és fáradt vagyok mégis örömömben akartam csak sírni.
sok dolgot terveztem hogy írok. hát nem fogok.
"te vagy a legnagyobb picipóni. :D" köszönöm facebook. megtisztelsz. már napok óta nem cigiztem. katie-t pedig megismerném. csak mert ő is mesélt róla. az a legszörnyűbb hogy még mindig eszembejut. még mindig szeretem. és a basztatások sem csitítanak le csöppet sem. inkább csak erősítik azt a lángot amivel lassan városokat lehetne égetni..