nem kötelező elolvasni. csak rosszat fogtok találni benne. mert szétszidom a világot. ezután nyugodtan szidjatok engem de most őszintének kell lennem. különben értelmetlen. kicsit a barátokat kell bántanom, mert az ellenségekre még ennyi energiát se pazarolnék. lehet köcsögözni, lehet kurvázni.. igazából leszarom.
komolyan gondoltam ezt a zsuzsis ügyet. mert ha valami mellett már ő se tud elmenni szó nélkül az tényleg rossz.. mert hogy mi adtunk pedig fizetnünk kellett nem is keveset. ti pedig ingyen kapjátok és eszetekbe se jutunk. mert hogy most folyton ez a két egyén van. velük mindig taliztok. velünk minden le van mondta. jó kittit még megértem mert azért mégiscsak volt/van valami.. de könyörgöm..! az nem lehet hogy én jobban gyászolom azt a két fiút akik ezek előtt voltak. én nem tudom megszokni hogy ők nem azok.. hogy ők nem lényegesek.. nem tudok megbarátkozni a gondolattal, mert úgy érzem kitépték a szívem annyira hiányolom őket a kis életemből.
ők a következők.. bárkinek mesélem.. nem érik. senki semmit nem tud mondani rá. nem értem.. miért mentek el? jó lehet hogy jó szórakozás úgy jönni mint a villámcsapás, hozni a boldogságot aztán egyszercsak eltűnni mindennel. "bunker, bagószag, atomfelhő maradt mikor elmentél.. majd csak elmossa az idő." igen. szandis szám. igen néha úgy érzem a lányokban több van mint a fiúkban..
nekem kicsit sok ami körülöttem történik. hogy elvárják hogy boldog legyek amikor valami olyasmit érzek mint az a személy aki egy csónakban kérte meg a kezem. (<3) igen. össze vagyok törve teljesen. és én is ugyanígy viselkedtem régen. de már látom milyen szánalmas és gyerekes is voltam.. és azért haragszom néha rád, és azért bántalak mert arra emlékektetsz aki voltam. elkövetek ilyeneket.. mert igaz hogy nem vagyok rossz.. de jó sem. nyáron amikor a vállamon volt mindenki gondja igenis jó voltam. ez mára elmúlt. hiszen annyi feszültség van itt, hogy lassan elektromos kerítés veszi körül azt a rohadt órát. néha már ahhoz is fáradt vagyok hogy higyjek benne. igazából szinte semmiben nem hiszek csak abban hogy ha pszichiátrián lettem volna összetépem a bohócot és kiugrok az ablakon. mégis közeledek a boldogság fele.
még akkoris ha egyes emberek képtelenek meglátni saját hibáikat és csak az enyémet gondolják túlzásnak. hiszen nem én vagyok az aki lenyúlja más életét. a zenéit imádja aztán őt dícsérgetik hogy hejj de jó a stílusod. hát baszdmeg. ha bárkihez akár csak hozzá is szólok (ami nem gyakran fordul elő..) az rögtön haver. és rengeteg nevet fel tudnék sorolni akiket lenyúlt hogy úgy mondjam. és ez szarul esik. találkozott vele egyszer és már barátnak be kell jelölgetni a képeken..
nem írtam neveket. mindenki magára ismer. senkit nem akarok égetni. és ezek után senki ne várja hogy bocsánatot kérjek.. én ezt érzem.