mindent szívunk.
*cigarette
*tabak
*life
egyre rövidebb szavak. egy órája még mást írtam volna. a kedvem úgy ugrál mint a cukrom. egy átok.
orvos. orvos? nem. nem kéne. félnék hogy ölök.
belémivódott minden ami volt. a vérembe is csak az emlékeket pumpálja a szív. nem volt család se. hogy valakihez odabújjak. hogy valaki ilyen közel kerülhessen hozzám. neki sikerült. vele jó volt. de minden szertefoszlott. neki csak egy játék volt. szétszaggatta a szívem. katkör, édes gyilkosom. szerelemtemető. hiszen ezzel a jelzővel illetve mentem oda. és egyre több lett a sír. feltámadnak néha. ő pedig örökéletű halottnak bizonyul.
elég a nyáladdzásból.
ha nincsenek barátok nem tudom hol lennék. hol vagyok? bizonyára sehol. háttérzenével más hatása van az egész blognak. lassú zene. nem tanultam. viszont van porom.
talán igaz hogy mindenki mögött egy wuki van. elneveztem elizának. lány. és leszbikus. hát hagy legyen. leszarom. ezt belémverte. leszarok mindent. rég rossz.. eliza legalább nem akar megerőszakolni. hiszen lány.
hatodikosan képzeletbeli barátaim voltak. csak azért hogy legyen valakim.
és félek mikor megjelenik a kék. összedől a kis világom és könnyre fakad a szívem minden apró darabkája. rettenetesen hiányzik ami velünk volt. te almost lover*. persze hogy ezt a zenét hallgatom. akkor még nem tudtam..
a jövő szebb lett mint hittem. de jelenné aztán múlttá vált és eltűnt az éterben.
miért kéne kasztrálni? rossz ötlet.. óó hogy pirulnék bele. de olyat nem tudok.. még jó.
kell valaki aki testileg lelkileg több mint bárki volt. mert olyan mintha nem lett volna senki. senkinek nem nyíltam meg. csak most.
féltem élni. érzelmeket kimutatni. beszélni. titkokat elárulni. még talán lélegezni is. valami biztos megijesztett. és csak az önmarcangoló mazoista gondolatok voltak az ovis ágyban. meg a perverz szenvedélyek. és akkor kijöttem ebből. és most túl nagy a világ. lát valaki ebben valamit ami maradandó károsodást okozhat itt bent? csak olyat látok..
ha kellenék neki.. ha vigyázna rám.. ha szeretne.. könnyebb lenne. de ő nem olyan. folyton csalódni kell a világban. az elképzelt valóságba villám csapott és eltörte a képet. nem maradt más csak egy leégett gyertya és egy szélforgó a paddal szemben levő erkélyen. ti csak beszéltetek hozzám én meg azt néztem. a por nem hatott. és csak úsztak a gondolatok hogy gyűlölök mindent.
jó volt bokorban cigizni. jó volt veletek. még ha boldogok is lesztek és én nem. mégha el is felejtitek hogy értetek éltem. vagy miattatok. szó szerint. én komolyan nem élnék.. nélkületek. ahogy nélküle sem tudok. ezt fel kell fogni meg kell érteni de sosem szabad elmondani neki. nem tudhatja meg hogy ennyire fontos. már pár embert örökre szívembe zártam.. de a sötétségbe zárva csak én vagyok.