olyan magányos voltam. annyira féltem. kijöttem az ajtón és előttem állt. elmosolyodott. a kezében fogta a többi lány ruháit és táskáit.
-öö.. az az.. ? - kezdtem zavartan.
-előbb moss kezed- még most is itt visszhangoznak szavai a fejemben.
megnyitottam a csapot de ahogy alátettem a kezem felcsúszott a pulcsim és kibukkant alóla bűnöm maradványa.furcsán nézett. azt hiszem észrevette. féltem. próbáltam eltakarni de nem túl feltűnően. hatalmas nagy zavarban voltam és az egyetlen dolog ami az agyamban kattogott hogy nehogy meglássa, hogy nehogy szánalmasnak és butának gondoljon. hogy legyek neki legalább csak egy kicsit szimpatikus.
gyönyörű volt. ezért voltam zavarban. zavarba hozott egy lány. újra.
a női mosdóban. szentendrén.