egyre nehezebb. többé nemborulok ki. másokra fogok figyelni és próbálom jobbá tenni a világot. de ez nem ilyen egyszerű. olyan mint pszichológusnak lenni. annyi katasztrófát és fájdalmat végighallgatni.segíteni.és nem tudomást venni a saját gondokról. bele lehet őrülni..
de talán magamat fel kéne adnom hogy másoknak segíthessek. talán nem kéne többé semmit tennem magamért. de olyan erős ez a vonzalom.. most akkor én vagy ők? most akkor én legyek boldog vagy másnak nyújtsak segítő kezet? fogalmam sincs ki vagyok.. és belehalok ezekbe a valóságrészletekbe. de másokért nem szabad feladnom.
nem válthatok világot..
lehetséges egy újabb szétcsúszás?