el_kell_nyomni. mindent. az életemet. hogy azt mondhassam volt miért élni. valami maradandó_valamijó amit  tettem. de nem vagyok elég hozzá. csak segíteni másoknak. a többi meg nem számít. függőségem tárgyaival elnyomom a többit. mert nincs rá igényem hogy éljek. talán még a boldogságra sem. csak arra hogy másokért éljek. hogyha magamnak képtelen is vagyok elviselhetőbbé tenni a létet legalább mások számára lehetséges legyen..
mert ami szívszaggató nem mindig rossz. a búskomorság hozza ki belőlem a kreativitást. bele kell törődni. nem leszek jobb.
bár lenne legalább EGY dolog amihez visszatérhetnék akármikor ha szükség van rá. ami mindig itt van. mert ha az élet egészét nézzük az emberek jönnek és mennek. szeretnek és bántanak. kötődnek hozzád és eldobnak. élnek veled aztán elmennek vagy meghalnak. a tárgyak nem tesznek semmit. az állatok szintén eltűnnek idővel. az egyetlen aki marad az saját magunk. és vele nem tudok megbékélni. ő örökre itt lesz de csakis azért hogy szemrehányásokat tegyen és arról számoljon be minden egyes másodpercben hogy mi a rossz, hogy mit rontottam el és mit kéne máshogy csinálnom. kiborít a jelenléte és az a tény hogy mindig megváltozik. ő az egyetlen aki velem marad. de ő mindig más. mostanában szereti magát. de általában nem. mostanában megint más lett. meg kell ismernem őt de nem hajlandó velem beszélgetni. csak üt és ordibál velem hogy mitől esik darabokra a boldogságom. de nem tudok ellene mit tenni. ő pedig nem segít nekem. nem segítek magamon. pótcselekvésdek_és_függőségek. álmok_és_vágyak_nincsenek. most nincs semmi. most csönd van. egy halványrózsaszín lufi száll az égre. de kiszúrom. pukkadjon ki. nem kell az égre semmi. se felhő. se nap. csak az a halványkék üresség. ilyenné formálom a lelkem.
addig küzdök míg meg nem nyalom az órát. nem kell szék. nem kell cipő. el fogom érni. nem fogok nőni de egyszer felemel majd egy érzés. és akkor elérem. nincs szerelem ami endorfint termelne a kis szervezetemben. hát ez pech.