azt hittem eleget sírtam már, hogy pár hétig megint ne kelljen. de tévedtem. dóri blogja.. úristen. én annyira szeretlek és annyira köszönök mindent. :) és hidd el különleges vagy csak rosszul látod magadat..
na de hangulatok között ingázom. mert történnek dolgok. és nem tudom hogy épp minden számít vagy semmi. mert ha semmi akkor mindent szabad. és ha mindent szabad akkor mindent meg is teszek. ez valami lázadás ami tart egy ideje. mert mindegy mennyit élek. "a végén úgysem az számít hány év volt az életedben hanem hogy mennyi élet volt az éveidben." vagy talán tévedek? persze hogy nem. de a mindentől lényegtelenné válnak a dolgok. értelmetlen lesz. és az értelmetlenből semmi lesz. a semmiből pedig halál. kiveszik belőlem az élet.
ma jó napom volt. de nem mindig van. felbosszantanak dolgok. hogy úgy érzem lenyúlják az életem. mert nagy nehezen összehozok valamit hogy szép legyen. sőt csodálatos, különleges ebben az esetben. és akkor el akarják venni. és nem tehetek semmit. azt tanultam, hogy ilyenkor nem kell foglalkozni az egésszel, mert csak dühít. de nekem ez nem megy..
kezdek úgy írni mint régen. néha úgy is beszélek. talán vége a nyárnak. talán vége mindennek és újra az leszek aki voltam. de nem akarok.. ki akarok törni ebből az egészből. más akarok lenni. különleges. boldog. hogy érezzem a jót is.
szembejön és elájulok tőle. nemnem.. ezt nem szabad.. mert visszahozza a múltat. mert "csak a rohadt múltnak volt esélye életben maradni ÉLETBEN MARADNI ÉLETBEN MARADNI!!!" de mégiscsak "gyerekkor tűnj a fenébe". mert valami nagyon elrontott. valami teljesen romokba döntötte az életem és nem tudom mi volt az.. ki kell derítenem és túljutnom rajta.
olyan állapotban vagyok, hogy magamra kell erőltetnem valami rendszert, hogy ne gondolkozzak. vissza kell fogni az érzéseket. mert hibás a kódom. nálam túl erős.. és úgy gondolom.. én nem vagyok ide való..
de talán a mi kis menedékünk megvéd mindentől.. majd holnap. csak találkozzunk gyakran. csak érezhessen azt, hogy minden úgy maradt ahogy nyáron hagytuk.